ÜNNEP, ALKALOM
A gyerekek nagy kedvencének számító lufik pontos eredete nem ismert, de a kapcsolódó kutatások szerint már a maja és azték időkben feltalálhatták őseink, amelyek akkoriban csöppet sem voltak annyira gusztusosak, mint ma. Ugyanis az első léggömbök állati belsőségekből készültek.
Feljegyzések szerint mind az azték, mind a maja kultúrában felhasználták elhullt állatok beleit, hogy azokba levegőt fújva, és alakzatba hajtogatva az isteneknek áldozatként használják.
A művelethez a beleket gondosan kifordították, és olyan növényi szállal varrták be, amely a napon megszáradva szorosan összetapadt saját magával, így légmentes zárást biztosított.
Ez a technika később is fennmaradt, az indián és eszkimó gyerekek is évszázadokon keresztül játszottak felfújt – főleg tengeri élőlényekből kinyert – állati belsőségekből készült „lufival”.
Gumiból először 1824-ben készítettek léggömböt. Michael Faraday professzor Londonban gázokkal és nyersgumival, kaucsukkal kísérletezett. Lejegyezte, hogy „a nyersgumiból készült tasakok úgy kitágultak, amikor levegőt fújtak beléjük, hogy a kaucsuk végül egész áttetszővé vált”. De Faraday volt az is, aki először hidrogénnel töltötte meg ezeket a "prototípusokat", így jutott arra a felfedezésre, hogy a levegőnél könnyebb gázzal töltve, a léggömb fölfele száll.
1825-ben az egyik első angol gumigyáros, Thomas Hancock összeállított egy "kezdőkészletet", amellyel otthonában bárki lufit készíthetett. A készletben egy üvegnyi gumioldat és egy fecskendő volt.
1912-ben Ohio államban készült el az első olyan gumiballon, amely még nem gömbölyű hanem hosszúkás, szivar formájú volt. A szabadalmat Harry Rose Gill gumigyáros jegyezte. Nevéhez fűződik még a ledörzsölhetetlen gumifestékek alkalmazása és a lufik higiénikus, zacskós kiszerelésben való forgalmazása is.
Az igazán játékos, mókás, és változatos formájú lufik gyártása 1931-ben indult meg, amikor a szintén a gumiiparban dolgozó vegyészmérnök, Neil Tillotson mintegy a maga örömére kartonpapírra rajzolt egy macskafejet majd az kivágta és folyékony gumiba mártotta. Az így előállított gumizacskót felfújta, szemet, orrot és bajuszt festett rá, és már látta maga előtt a nagy üzletet… A Tillotson Gumiüzem mind a mai napig működik, gyártja és forgalmazza a „Tilly” lufikat.
A II. világháború idején a hadiipar is továbbfejlesztette és használta a léggömböket. A világháború után találták fel a dupla lufit is, egy nagyobb léggömb belsejébe egy másik lufit tettek. Faraday kutatása óta a hidrogént használtak a léggömbök levegőbe emeléséhez, azonban ez a gáz veszélyes , így sokszor történt baleset, robbanás és tűz. A sok baleset miatt 1922-ben New Yorkban betiltották a hidrogénnel töltött lufik felengedését.
Mivel azonban az oktatásban és a kutatásban használták a léggömböket, hamarosan rátaláltak, a biztonságosabb töltetre a héliumra. Ekkor terjedt el igazán a léggömbök reklám és rendezvény céljára történő felhasználása. Helen Warny által az 1920-as években alapított játék léggömb cége használt először világító lufikat, lufival díszített felvonulási kocsikat. Nevéhez fűződik az egyszerre felengedett 50.000 héliummal töltött léggömb kampány is mely során a lufik egy hirdető cég nevével voltak logózva.
Ezt 1986-ban az United Way cég túlszárnyalta, önkéntesek segítségével nagyjából másfél millió lufit engedtek fel, viszont az akció a kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt sajnos rengeteg balesetet és kárt okozott.
Egy családi vagy céges rendezvényes manapság nem ilyen mennyiségű léggömböt szoktak felengedni, azonban bizonyos esetekben engedélyt kell beszerezni az esemény szervezésekor, kiküszöbölve a levegőbe kerülő lufik okozta problémákat. Viszont az pozitív dolog, hogy a nyolcvanas évek óta a léggömbök alapanyaga nagymértékben változott. Az általunk is forgalmazott környezetbarát anyagú latex semmilyen károsodást nem okoz a természetben, mivel ezek a termékek rövidebb idő alatt bomlanak le, mint egy falevél, így bátran használhatóak látványelemként, esküvőn vagy születésnapi partin is.